Magunkat adjuk el, legyen hát márkánk is

Tartalom: Amiket érdemes elolvasnod First Step Pályakezdő tréning tematikájához kapcsolódóan

A munkaerőpiacon tulajdonképpen áruba bocsátjuk magunkat, aki pedig vásárol, az márkát keres, brandet, ami megbízható minőséget kínál. Ezért fontos, hogy nekünk is legyen úgynevezett énmárkánk, ami megkülönböztet mindenki mástól, mert amúgy is túl sok az egyforma álláskereső.

Ha órát akarsz vásárolni, és eléd tesznek hét darab, árban és funkciókbn egymáshoz hasonlító példányt, de háromnak nincs neve, másik háromnak van, de ismeretlen (esetleg gyanúsan kínainak hangzik), a hetedikre pedig az van írva: Casio vagy Tissot - melyiket veszed meg? Ez a brand, másnéven márka jelentősége. A márka segít a vásárlási döntésben. Elkérhetjük az órák papírjait és végigbogarászhatjuk a garanciális feltételeket, vagy a gyártásra vonatkozó információkat - de többnyire nem ezt tesszük, és ha mégis, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek is meglehetősen hasonlóak. A márka alapján fogunk dönteni.

Információáradatban élünk. Hírforrások, reklám és PR-anyagok öntik ránk az információt. Fogyasztási cikkek millióival találkozunk életünk során. Ezekből kell kiválasszuk a nekünk megfelelőeket - és ez egyáltalán nem könnyű feladat. Az erős brand egyfajta ígéret a vevő felé: amit veszel, igazán jó lesz, ilyen és ilyen tulajdonságokkal fog bírni, mert így és így hívják. A márka megkülönbözteti a terméket a többitől. Kiemeli a sorból, jelentőséget ad neki. Az erős márka tulajdonságai állandóak akkor is, ha maga a termék fejlődik mögötte. A Ford T-modell semmiben nem hasonlít a mai Fordokra, a márka mégis állandó, töretlenül népszerű.

A munkaerőpiacon az énmárka a lényeg

A munkaerőpiacon ugyanilyen sok az eladandó áru. Vajon lehet-e nekünk, dolgozó vagy nem dolgozó embereknek (nőknek) márkánk, amely segíti a minket megvevők - vállalatok, főnökök, ügyfelek - döntését? Azaz amely segít eladhatóvá tenni magunkat, segít az elhelyezkedésben vagy a munkahelyi sikerekben, a boldogulásban? Nem csak lehet, hanem van is. Mindannyiunknak van énmárkája. Jeff Bezos, az Amazon alapítója úgy fogalmazott: "Az énmárka nem más, mint amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából." Én inkább azt mondanám, az énmárka az, amit a barátunk mond rólunk egy másik barátjának, mielőtt bemutatna minket egymásnak. Ha az állásinterjúról úgy jövünk ki, hogy leendő főnökünk három mondatban el tudná mondani, kik is vagyunk mi, mihez értünk és miben vagyunk jobbak, mint a többi jelölt, nyert ügyünk van. Ez azt jelenti, hogy erős az énmárkánk, és azt jól kifejezésre is tudjuk juttatni. Ehhez azonban az kell, hogy tudatosan gondozzuk és használjuk az énmárkánkat.

Aki felvételiztetett már pályakezdő fiatalokat, tudni fogja, miről beszélek: jönnek a huszonéves fiatalemberek, egytől egyig öltönyben (aki már házas, az feketében, mert az esküvőre megvette), rövidre vágott hajjal, pasztellszínű (lehetőleg rózsaszín) ingben és hozzáillő nyakkendőben, hosszúkás keretű szemüvegben. Az önéletrajzuk is egyforma - nagyon klassz, de egyforma. Van jó diplomájuk, beszélnek két nyelven, esetleg külföldi tanulmányokat is végeztek, munkahelyük még nem volt, várakozásaik annál nagyobbak. Kevés nehezebb feladat van, mint eldönteni, hogy melyiküket vegyük fel a gyakornoki állásra. Ugyanis teljesen egyformák. Ha az egyik megfelel, megfelel a másik is. Ráadásul az interjún kínosan ügyelnek is arra, nehogy valami olyasmit csináljanak, vagy mondjanak, amivel kilógnának a sorból. A motivációs levélből több kéne kiderüljön, de nem, ebben is egyforma mondatokat olvasunk, közhelyeket. Mindenki "csapatjátékos", "szereti a kihívásokat", és "kreatív".

A végén aztán valamilyen apróság miatt fogunk az egyik vagy a másik mellett dönteni. Belekapaszkodunk valami részletbe, ami egyiküket megkülönbözteti a többitől. Valami részletbe, aminek sokszor köze sincs az alkalmassághoz - de hát mi alapján is döntenénk? Amikor önmagunkat kell eladnunk, a saját magunk érdekében kell egy kis marketingmunkát végeznünk. Ha ezt okosan akarjuk tenni, akkor ezt az önmarketinget egy erős énmárkára építjük. Kialakítjuk a saját brandünket, megfogalmazzuk, kik is vagyunk, mik az értékeink, mégpedig úgy fogalmazzuk meg, hogy az mások számára - ahogy a nagy fogyasztói márkák is teszik - egyfajta ígéret legyen, a minőségi munka, a professzionalitás, a szakmai siker ígérete. Ha nem definiáljuk időben magunkat, akkor esetleg megteszik ezt helyettünk mások, és semmi garancia nincs arra, hogy az előnyös lesz számunkra. Az énmárka építéshez alapos önismeret és egészséges önbizalom szükséges. Tisztában kell lennünk értékeinkkel, örülnünk kell azoknak, és bátran zászlónkra kell tűznünk, következetesen kommunikálnunk kell őket. Minél határozottabbak énmárkánk körvonalai, annál valószínűbb, hogy megtalál minket az igazán nekünk való munka és életstílus.

Hitelesség és következetesség

Fontos tudnunk, hogy az énmárka nem egy álarc, nem egy szerep, ami megtetszik nekünk, és eljátsszuk. Az énmárka legfontosabb tulajdonsága a hitelesség. Saját, mélyen gyökerező személyiségjegyeinken alapul, melyet kiegészítenek az élettapasztalataink, kedvteléseink, sajátos körülményeink. Ezért fontos a jó önismeret, melyhez ma már számtalan, különféle módszereken alapuló tréning és jó szakember kínál segítséget. A hitelességen kívül a következetességet emelném még ki. Énmárkánkat otthon és a munkahelyen, szóban és írásban, viselkedésünkben és stílusunkban egyaránt kommunikálnunk kell, hogy egyre erősebb és határozottabb legyen.

Mitől lesz néhány tulajdonságból és jellegzetességből erős énmárka? A lényeg, hogy valamilyen előnyt kínáljunk, mégpedig egyedi előnyt, olyat, amilyen csak nekünk van. Ilyen előny lehet egyetlen tulajdonság is, de többnyire inkább több tulajdonság egyedi kombinációja. A munka világára koncentrálva a leghatásosabban munkaterületünk szűkítésével vagy bővítésével érhetjük el. Szűkítésen a szegmentálást értem. Kommunikációs szakemberből sok van. Kríziskommunikációs szakemberből már kevesebb. Ha pénzintézeti krízisek megoldására szakosodó kommunikációs szakember vagy, nagyon erős az énmárkád. A bővítés ezzel ellentétes irányú. A férjem például geofizikus, de imádja a régészetet. A régészet számos esetben alkalmaz geofizikai módszereket feltárásokhoz. Ezért én támogatom, hogy a férjem negyven éves fejjel a Life Long Learning jegyében régészetet tanuljon (ne csak szeresse), mert ezzel nagyon erős énmárkára tesz szert: ő lesz az a geofizikus, aki ért a régészethez, ezért bizonyos munkákkal őt fogják megtalálni.